Egy konceptuális táncfotó megalkotása
Egy konceptuális táncfotó megalkotása
Amikor felkértek, hogy készítsek egy előzetes képet a Jasmine Ellis Projects közelgő táncelőadásához, az Everything That Is Wrong With Me-hez, nem sok kiindulási alapunk volt — csupán egy táncos, még nem volt kész a koreográfia, és csak egy nagyjából körvonalazott elképzelés, hogy az ejtőernyők fontos szerepet fognak játszani a díszletben és a jelmezekben. A kihívás az volt, hogy megragadjam az előadás lényegét még azelőtt, hogy valójában létrejött volna.
Az ötlet
Úgy döntöttünk, hogy egy ejtőernyőt függesztünk fel egy fára, és belülről világítjuk meg, így hatalmas, fénylő diffúzorként működhet. Így a táncos együtt mozoghatott vele, miközben a fény lágyan, szinte irreálisan ölelte körül.
Természetesen ez néhány logisztikai kihívást is jelentett. Napsütéses dél volt, ezért gondoskodnunk kellett arról, hogy az ejtőernyő valóban ragyogjon, és ne vesszen el a fényben. Nem voltak konnektorok a közelben, így mindent akkumulátorról kellett működtetni. Emellett csak rövid idő állt rendelkezésünkre a táncossal és a koreográfussal, tehát gyorsan kellett dolgoznunk.
Biztosítanunk kellett, hogy az ejtőernyő belsejében lévő fény elég erős legyen ahhoz, hogy felülmúlja a nappali fényt, miközben lágy és atmoszférikus hatást kelt. A beállításnak emellett gyorsnak és hatékonynak kellett lennie, mivel korlátozott időnk volt a táncossal.
Megvalósítás
A broncolor Satos 3200 igazi áttörést jelentett. Elég teljesítménnyel rendelkezett ahhoz, hogy felülmúlja a napfényt, miközben akkumulátorról működött, ami lehetővé tette, hogy pontosan ott fotózzunk, ahol akartunk, anélkül hogy konnektorok vagy generátorok miatt kellett volna aggódnunk. Ez teljes mobilitást biztosított számunkra, így természetes, kültéri környezetben dolgozhattunk anélkül, hogy a fényminőségben kompromisszumot kellett volna kötnünk.
A stúdióban végzett előzetes tesztek után kiderült, hogy a legjobb eredményt úgy érhetjük el, ha egy Pulso L lámpát standard reflektorral helyezünk el az ejtőernyő mögött. A vékony fehér anyag hatalmas, fénylő diffúzorként működött, lágyan megvilágítva a táncost és a környező fát is. Ez a megoldás természetes, álomszerű hangulatot teremtett, amely egyszerre volt organikus és kontrollált.
A beállítás
A Nikon Z9 fényképezőgépet használtam a Nikon 24-70mm f/2,8 objektívvel, ami lehetővé tette, hogy egyszerre készítsek nagylátószögű felvételeket és közeli részleteket a táncosról, ahogy az ejtőernyővel interakcióban van.
A mászótudásomat felhasználva az ejtőernyőt egy erős, kiálló ághoz rögzítettem, ügyelve arra, hogy szabadon lógjon és természetesen mozogjon. Az egyetlen Pulso L lámpát a fa mögé, magas állványra helyeztem, a Satos 3200 pack pedig súlyként szolgált a stabilitás érdekében.
További fényvezérléshez egy broncolor Siros 800 L lámpát helyeztem oldalról 150 cm-es Octával, így szükség szerint finom részleteket tudtam visszahozni a táncoson. Ez nagyobb rugalmasságot adott a végső kép hangulatának formálásában, miközben a fő hangsúly az ejtőernyő fényén maradt.
Az eredmény
A Satos teljes teljesítményénél, ISO 64-en, 1/250 s záridővel, és f/5–f/9 rekeszértékek között az ejtőernyő gyönyörűen világított, még a déli napsütésben is. A fény atmoszférikusan ölelte körül a táncost, álomszerű, szinte súlytalan hatást keltve, ami tökéletesen illeszkedett az előadás témájához.
A mozgás, az anyag és a fény játékából olyan kép született, amely egyszerre volt erőteljes és éteri. Tekintve, hogy csupán egy ejtőernyővel és egy homályos koncepcióval indultunk, a végső képek a vártnál is jobban sikerültek.
Ez a fotózás tökéletes emlékeztető volt arra, hogy a nagyszerű képek nem mindig tökéletes körülményekből születnek — néha az alkalmazkodásról, a kísérletezésről és arról szól, hogy a rendelkezésre álló lehetőségeket a legtökéletesebben használjuk ki.
